8.rész

*Liz*

Miután kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén géppel az ölembe bejelentkeztem skypere. Természetesen Emm már 1000 üzenettel bombázott hogy hol vagyok már. Azonnal fel is hívtam.
-Na végre. Már azt hittem hogy nem is jössz fel.-jelent meg a monitoron Emm arca. 
-Bocs de kissé kínos volt. Meg mire lehoztam a gépet.-mondtam.
-Jó jó nekem édes mindegy csak mesélj mert egy folytában ezen gondolkoztam már.-mondta hangosabban és fel guggolt a székre.
-Na szóval úgy volt hogy Liamnak olyan nagyok a polójai és imádok azokba aludni. De minden este másik kell mert másnapra eltűnnek. És most sem volt másképp. Bementem törölközőbe a szobájába és kerestem a polójai között. Épp megtaláltam az óriási Batmanosat és az ajtó kinyílt.-és Emm persze félbe szakított.
-Mióta alszol te Liam pólójaiba?-tátotta el a száját.
-Most az mindegy. Szóval akkor folytassam vagy ne?-vontam fel a szemöldököm.
-Folytasd.-sütötte le a szemét.
-Na és akkora benyitott.-folytattam volna.
-És és? Utána mi lett?-láttam így kamerán keresztül hogy megöli  a kínácsiság.
-Ezt próbálom elmondani. Na és akkor Louist láttam meg. Persze azonnal teljesen zavarba jöttem és rajta is látszott hogy meglepődött. És ekkor Liam megjelent és gondolom elküldte a búsba Louist hogy miért bámulta a hugát stb. A tipikus szövege. Tudod te is ismered. De Louis olyan.....-folytattam volna.
-Mi van velem?-hallottam meg a hátam mögött egy hangot.''Na ezt jól megcsináltad Liz gratulálok''.
-Öööh semmi.-mondtam.
-Liz ezt az egészet muszáj tisztázzuk egyszer. Holnap meddig vagy suliba?-kérdezte és egy halvány mosolyt dobott felém. Erre én csak felvontam a szemöldökeimet. Elismerem nagyon el tud varázsolni ez a srác. De még is mire gondolok? Hiszen 20 éves én pedig csak 15. Esélyem sem lehet nála.
-Nem tudom.....-nyögtem ki végül.
-Jó tudod mit? Ha végeztél hívj fel. Kérd el Liamtől a számom. De megyek szia. Remélem majd beszélünk.-dobott felém egy most már magabiztos mosolyt és kilépett a házból. Mikor meghallottam Louis hangját az előbb lecsuktam  laptopot. Szegény Emmnek fogalma sem lehet hogy itt mi történt. Gyorsan felnyitottam és magyarázkodni kezdtem. Nem akartam elmondani mi volt az előbb. Természetesen nem hagyott békén. De mivel most nem működött a kamera eért simán elhitte hogy csak Liam jött le. Amint rendesen elhitettem vele kikapcsoltam a gépet és felmentem a szobámba. Ledőltem az ágyra és ábrándoztam. Hamarosan mély álomba zuhantam.

*Liam*

Mikor Louis lelépett megkönnyebbültem. De mikor hangokat hallottam lentről azon voltam hogy megnézem mi történik de aztán ha hallottam ahogy csukódik az ajtó. Lementem a konyhába mert kicsit éhes lettem. Keresem valami kaját, lezuhanyoztam és mentem a szobámba. Elő kaptam a gépem és Emilyt hivtam fel.

-Hello Édes.-köszöntem neki.

-Szia Lii.-köszönt és kezével intett.-Mizu?-kérdezte.

-Semmi különös. Nem rég lépett le Louis. Ott?-kérdeztem én is.

-Hát semmi…-mondta elhaló hangon.

-Ezt nem hiszem el. Mesélj nyugodtan.-mosolyogtam a kamerába barátságosan.

-Hát az a bajom hogy anyámék holnap elutaznak és egyedül leszek itthon. Emm nem tud átjönni mert el van foglalva Zaynel. Jadet meg a szülei szobafogságba ítélték. Szegény lány.-csóválta meg a fejét.

-Emily ugye tudod hogy én is és Liz is élünk? Szívem bármikor  jöhetsz ide. Mondjuk az én szüleim itthon vannak de nagyon rugalmasak és mivel Liz álltam már meg is ismertek nincs gond.-mondtam de kicsit rosszul esett hogy nem gondolt rám.

-Tényleg? De én nem akarok zavarni.-emelte fel a fejét.

-Te sosem zavarsz. De ha téged zavarna akkor én is átmehetek.-mondtam.

-Ez jó lenne.-mosolygott.

-Szerintem is. Holnap ha vége vannak az óráidnak hívj fel.-mondtam határozottan.

-Oké főnök.-fogadott szót.- Szeretlek.-suttogta.

-Én is téged.-mondtam én is és hiány érzetem támadt. Ilyenkor úgy magamhoz húznám.

-Ne haragudj de most elég fáradt vagyok úgy hogy mennék aludni.-emelte fel a fejét.

-Rendbe szerintem én is lefekszek. Szia Drágám szeretlek.-mondtam és intetem neki a kezemmel.

-Én is téged. Jó éjt. Puszi.-dobott egy puszit. Azzal kinyomta a skypet. Kikapcsoltam agépet és elraktam majd lefeküdtem aludni.

*Reggel*

*Liz*

Reggel korábban keltem fel. Azonnal bementem a fürdőbe. Azon kaptam magam hogy dudorászok mindenféle szerelmes dalokat. És természetesen a vigyorgás  kihagyhatatlan. Szerintem még fel sem foghattam hogy délután Louissal találkozok. A boldogság úgy elárasztott hogy az nem igaz. És csak mosolyogtam mint egy őrült.

-Liz Drágám jól vagy?-hallottam meg anyu vékony hangját a hátam mögül.

 -Persze. Minden a legnagyobb rendbe van.-mosolyogtam rá anyára is.

-Akkor oké. –hagyta rám és tovább állt. Én csak tovább folytattam és a hajammal babráltam. Végül úgy döntöttem hogy ha felöltöztem hullámokat rakok a hajamba. Persze nem úgy akarok ki nézni mint egy kócos hajas baba. Mivel hosszú a hajam a végébe lágy hullámokat varázsolok majd. Azonnal vissza rohantam a szobámba.

-Liam megtudnád nekem adni Louis telefonszámát?-ordítottam a szobámból miközben az új virág mintás farmeromat  kerestem.  

-Minek kéne már neked annak az idiótának a száma?-nagyon megilyedtem mikor meghallottam a hátam mögül Liam hangját.

-A frászt hoztad rám.-fogtam a fejem.

-Inkább öltözfel.-mutatott végig rajtam. Melltartóba meg bugyiba térdeltem a szekrényem előtt.

-Jó jó de léci na ne legyél már ennyi ilyen. De ha nem adod meg nem érdekel. Mivel a húga Lotte az osztálytársam elkérhetem tőle is.-vontam vállat.

-Ha elmondod minek kell akkor megadom.-mondtam.

-Jó jó. Louissal meg kell beszéljük azt a dolgot. Tudod mikor tegnap..-és persze mint mindig félbe szakított.

-Mit kell ezen meg beszélni? Könyörgöm.-na jó ez most fura.

-Liam te ezt nem értheted.-intettem.

-Jobban értem mint te. Szóval mibe fogadunk hogy csak meg akar fektetni. De ne mond hogy nem szóltam.-mondta gúnyosan. Azzal kiment a szobámból. Mi van hogy ha igaza van? Hisz jobban ismeri mint én. És még a számát sem adta meg. Ez elszomorító. Nem Louis biztos hogy nem olyan. De ha olyan is nem érdekel. Azonnal felkaptam a farmerom és egy fehér lenge újjatlan inget kaptam fel aminek a váll része és a hátamnál fehér csipke van. Az alját pedig meg kell kötni. Ez az egyik kedvenc pólóm. Felhúztam az új topánkámat amit a múltkor vettem. Bementem a fűrdőbe. Egy laza sminket raktam fel és begöndörítettem a haja végét. Ez így jó is lesz. Táskámat felkaptam és mentem le a lépcsőn. A pulton a napi kajám már ott várt. Azt bele is raktam a táskámba.

-Liam nem viszel el suliba?-kérdeztem.

-Miért vinnélek? Úgy sem lehet hatni rád és nem fogadod meg amit mondok.-úgy utálom ilyenkor.

-Liam ha útközben meg mondod hogy mit csináljak megcsinálom de nincs kedvem gyalogolni. Ráadásul Emm megbetegedett.-hazudtam.-Úgy hogy egyedül kéne sétálgatnom.-remélem elhiszi.

-Rendbe ugorj be a kocsiba.-mondta.

-Köszii imádlak.-azért hazudta neki mert Emm este azt mondta hogy reggel Zayn megy érte és mennek suliba. Felajánlotta hogy beugranak értem is de mondtam hogy nem kell. Úgy hogy Liam most kapóra jött.

-Na akkor menjünk. Jött ki az ajtón és ugrott be a kocsiba.

-Na halgatlak.-mondtam.

-Szóval mivel elég régóta ismerem Lou-t…..-és most volt az a pillanat mikor kikapcsolt az agyam. Nem figyeltem rá. Szeretem meg minden de nem tudom elviselni mikor kioktat. Én is ismerem Louist. Mivel Liam legjobb barátja ezért ez miatt is.

-Köszi hogy elmondtad de most akkor meg kapom a számát? Liam kérlek ez nekem nagyon fotos.-néztem rá kiskutya szemekkel.

-Rendbe de csak ésszel legyetek majd mert nem tudom mit csinálok majd ha megtudok valami olyat aminek nagyon nem kellett volna még megtörténnie.-nézett rám komolyan és a csuklóm után nyúlt.-Liz mivel a bátyád vagyok felelősnek érzem magam. Ha Louis csak kihasznál megölöm. Ezzel ő is tisztába van. Csak ennyi  Szia.-Rántott magához és nyomott egy puszit a hajamba. Sam és Jesyt láttam meg.

-Na most már megyek Szia Liam. Köszi hogy elhoztál.-mielőtt becsuktam volna az ajtót Liam a kezembe nyomott egy kis papírkát.

-Köszi.-mosolyogtam rá. Azzal becsuktam az ajtót és nagy léptekkel Samék felé siettem.

.Sziasztok.-köszöntem rájuk.

-Hello.-köszönt Sam.

-Csak nem a pasid?-hüledezett  Jesy.

-Jesy mond te a földön élsz?-kérdeztem.-Ő a bátyám.-csaptam fejbe magam.

-Tényleg? Ez Liam volt?-esett le az álla.

-Jesy te egyre hülyébb vagy.-hajtottam Sam Jesy vállára a fejét.-És mizu veled Liz?-kérdezte Sam.

-Semmi kül?-vonogatta a szemöldökét felfele Jesy.

-Túlságosan is ismerlek.-jelentette ki Sam.-Na bökd ki.-szólt rám.

-Hát ma Louissal találkook délután.-mosolyogtam.

-Azzal a Louissal?-esett le az álla Samnak.

-Tomlinsonnal.-mondtam.

-Oha és minek?-kérdezte Jesy.

-Mert halálra bele van esve. Csak az a kérdésem maradt hogy ezt hogy hoztad össze?-moslyodott el Sam is.

-Hát ez hosszú sztori következtő szünetbe majd elmesélem.-mondtam. Ebben a percbe Harry jelent meg és felénk tartott.

-Hello lányok.-ment Sam mögé és a vállára adott egy puszit.

-Mikről maradok én le. Na szerintem gyere Jesy ne zavarjuk a szerelmeseket.-fogtam meg Jesy kezét és húztam magam után. Mikor vissza néztünk Sam és Harry már egymás ajkainak estek. Ki gondolta volna.

-Már meg is fektette mi?-kérdeztem Jesytől.

-Nem tudom de nyilván.-rázta meg a fejét.

-Sziasztok. Mizu?-hallottam meg Emm hangját.

-Már mindenkinek  párban jár?-vette Jesy a számból ki a szót.

-Miért még ki?-hallottam meg Zayn dögös hangját.

-Nézz oda a göndörkére és Samra.-mondtam.

-Oh ez kemény.-eset le Emm álla.

-Hát az.-mondtam.

-Gyerekek én lépek mert hát na sziasztok.-mondta Zayn.-Szia Édes.-csólta meg Emmet aki miután elment Zayn ha nem állok mellette össze esik.

-Főld hívja Emma-t.-röhögtünk. Eközben csatlakozott hozzánk Sam is.

-Mehetünk órára?-kérdezte.

-Na megjött a nagy szerelmes.-röhgötünk Jesyvel.                       

-Haha.-modta Sam sértődötten. Első óra angol. Mondjuk ez az az óra amit még el tudok viselni. Egész órán csak Louison járt az eszem. Szünetbe Lottie kersett meg.

-Liz, várj….-rohant utánam.

-Szia.-mosolyogtam rá.-Mi a helyzet?-kérdeztem.

-Figyi tudom hogy délután Louissal találkozol. Majd ha mész haza felhívjuk Louist. És haza jön velem és te is velünk jössz.-mondta.

-De Louis nem egyedül lakik?-kérdeztem.

-Röviden annyi hogy anyám kiakasztott és eljöttem otthonról.-mondta és a földet fürkészte.

-Aha értem. Ha legközelebb Louis átjön majd akkor nyugodtan átjöhetsz te is.-mosolyogtam rá.

-Szavadon foglak.-vigyorgott.

-Csak nyugodtan. Akkor majd megkereslek de megyek mert órám lesz.-mondtam mert már Emily mellettem topogott.

-Okéé Sziasztok.-mosolygott és tovább ment.

-Héé Liz mióta bratyizol te Lottievel?-kérdezte.

-Ma vele megyek haza.-mosolyogtam.

-De hiszen nem is arra fele lakik. Értem jön Liam azt mondta majd elvihetünk téged is haza.-ajánlotta fel.

-Ezekszerint neked Liam még nem is mondta?-kérdzetem.

-Mit?-kérdezte meghökkenve.

-Tegnap Liam szobájába kerestem egy pólót és egyszál törölközőbe álltam és Louis rámnyitott és hosszú percekig csak egymást néztük. Majd megjelent Liam és mindent elrontott.-mondtam.

-Miért? Liam valamit is elrond?-esett le az álla.

-Hát minden te nagy eszű.-csaptam homlokon magam.

-Nem is igaz az ő nevében kérem ki magának.-nevettünk elmagunkat.

-Na szóval és akkor Emmnek meséltem és Louis meg hallotta  hogy mondtam a nevét. És azt kérte hogy ma menjek el vele valahova és hogy beszéljük meg.-fejeztem be.

-Na ez jó.-moslygott emily és simogatta meg a vállam.-De ha megjöttél akkor gyere ár és menjünk ki a lovardába.-mondta.

-Tanulnom is kell valamikor Emily sajnálom ma nem tudok.-szívogattam a számat.

-Rendben semmi de menjünk órára.-mondta. Alig vártam hogy vége legyen  a napnak. utolsó óránk Lottievel mindig együtt van keddenként szóval nem kellett sokat kersnem. Azonnal fel is hívtuk Louis és sétálni keztünk Lottievel. Sokat beszélgettünk. És Louis mosolygós arcával találtam magam szembe. Mindkettőnket megölelt.

-Akkor indulhatunk?-kérdezte. És dobta Lottienek oda a lakáskulcsot.

-Nem is zavarok tovább.-mondta Lottie mosolyogva.

-És szabad tudnom hogy hova megyünk?-kérdeztem.

-Először is hozzátok mivel táskával csak nem jössz majd el.-mondta.

-Jó oké ezt belátom de utána?-mosolyogtam.

-Hát azt még nem tudom.-karolta át a vállam. Olyan jó illata volt. Késztetést éreztem hogy megszagoljam. Tudom hülyén hangzik de tényleg. És nem tudtam ellen állni. Gyorsan beszaladtam a házba szerencsére Liam nem vette észre ledobtam a táskát és már mentem is ki.

-Hmm.-mondtam mosolyogva.

-Na mizu?-kérdezte.

-Semmi különös csak ez a helyzet olyan….-mosolyogtam a semmibe.

-Liam elhordott a szemedbe mindennek igaz?-kérdezte.

-Nem. Csak….-próbáltam befejezni de félbeszakított.

-Csak?

-Csak azt mondta hogy ő jobban ismer mint én téged  és hát nem nézné jó szemmel ha mi érted..-mondtam.

-Értem. És neked erről mi a véleményed?-kérdezte.

-Szeretem a bátyám és megbízok benne és még értékelem is a véleményét meg a segítőkészségét de ne szóljon bele az életembe. Ez az én ÉLETEM azt is értékelem hogy félt de ennyire nem muszáj. Elég nagy lány vagyok már hogy vigyázzak magamra.-fejeztem be mondani valómat.

-Tejesen egyet értek. –bólogatott.-Nézd nézzünk be abba a kávézóba.-mosolygott és húzott maga után.

-Jó napot. Választottak már?-kérdezte egy barátságos pincérnő.

-Én egy kávét kérek.-mondta Louis.

-Én egy jegeskávét.-mondtam.

-Más valamit?-kérdezte újra a nő.

-Köszönjük nem.-azzal sarkon fordult és vissza ment a pultba.-Liz nem akartam az utcán felhozni ezt a témát. De izé szóval hát nekem ez nem nagyon megy szóval ööh háát….-kezdett bele Louis a mondani valójába.

-Szeretlek.-nyögtem ki. Na ezt ismételten elintézted Liz. Fogadjunk hogy nem is ezt akarta mondani.Mekkora idióta vagyok.

-Hát erre nem szám….-mondta deközbe kihzták a kávékat.

-Köszönjük.-köszöntem meg.

-Vissza térve…Liz erre nem számítottam.-hökkent meg. Én pedig a sírás határán voltam.

-Louis sajnálom.-töröltem meg a szemem.

-Liz nyugi. De most hogy így kicsúszott a szádon. Nekem ez nagyon bejön.-mosolyogott rám én pedig felnéztem.

-Tényleg?-kérdeztem kicsit rekedtes hangon.

-Igen. Talán túlságosan is.-nyúlt át az asztalon és a következő pillanatban édes ajkait éreztem enyémen. 

-Ööh izé..-törtem meg a csendet miután véget szakítottam csókunknak.

-Sajnálom. Ezt nem kellett.-mondta és a kis csészével kezdettel babrálni idegesen.

-Én kicsit sem sajnálom.-nyúltam kezeihez és szorítottam meg.
-Ha ezt Liam megtudja....-csapott a homlokára.-Tutira kinyír.-rázta meg a fejét.
-És mi van ha nem tudja meg?-kérdeztem és egy kis mosoly csúszott a szám szélére.
-Liz, Liam a legjobb barátom és a bátyád...előbb utóbb meg kell tudnia.-mondta.
-Inkább utóbb.-vágtam rá azonnal. 
-Hát igen ismerem és nem hiszem hogy nagyon örülni fog majd hogy mi izé ketten most na érted..-vakarta meg a tarkóját.
-Igen én is így gondolom.-ráncoltam össze a homlokomat.
-De nem fog meglepődni nagyon szerintem.-vigyorgott rám.
-Jaa hát ebben is van valami. Ma reggel alig akarta odaadni a számod. Pedig csak a számod kértem el tőle.-néztem rá komolyan de ő csak mosolygott tovább.
-Hát erre én is számítottam ezért kerestettelek meg Lottievel.-mondta.-De menjünk inkább most már haza.-bólintottam és elindultunk a pult fele. Mikor nyúltam a táskámba hogy kivegyem a pénztárcámat Louis lefogta a kezem és kifizette az italokat.
-Ugye most csak viccelsz hogy te akartál fizetni?-mosolygott rám és puszilta meg az arcom.
-Hát nem akartam hogy kifizesd de nem hagytál más lehetőséget. Ez volt az utolsó.-mondtam határozottan és fontam össze a mellem alatt a kezemet. 
-Persze persze.-forgatta a szemeit. Út közben tisztáztuk a dolgokat. Mivel még nagyon friss ez a kapcsolat ami köztünk van nem vállaljuk fel. Persze Emmnek elmondom. E miatt sajnálom Louist hiszen neki Liam a legjobb barátja és ő az első számú akinek még nem kéne megtudnia. Én kicsit a kor különbség miatt hát paráztam de Louis azt mondta hogy őt nem érdekli és engem se érdekeljen.
-Na Louis azt hiszem innen be találok már.-mondtam. Mikor ezt kiejtettem kezemet megfogva magához vont. Lágy csókot lehelt ajkaimra. Mikor elváltunk egymástól meg láttam az erkélyen Liamet. 
-Liam izé te meg mióta vagy itt?-kérdeztem halálra rémülve.
-Elég ideje ahhoz hogy leszűrjek dolgokat.-mondta és rosszalló pillantást küldött Louis felé és bement a házba.