5.rész

*Liz*

Reggel is rettentően fájt a fejem. Lementem a konyhába és Liam kíváncsi arcával találtam szembe magam.
-Minden oké?-kérdezte.
-Hát a fejem fáj és a karom is de azon kívül ja.-mondtam és halványan elmosolyodtam.
-Ugye tudod hogy nekik is el kell mondanod vagy mondanunk.-pont ez volt az amitől meg ijedtem kicsit. 
-Én nem szeretném meg téged is leszúrnának mert elengedtél.-és pont ebbe a percbe léptek be a szüleink az ajtón. Pillantásuk egyszerre fordították ránk. 
-Sziasztok.-szólalt meg apu.
-Öööööh izéé hello itt van Emm és egyedül hagytam szóval én fel mennék.-válaszukat  meg sem várva viharoztam fel a szobámba Emmhez. Aki mindeddig aludt de a nagyon hangos ajtó csapódásra fel kelt.
-Héé Liz lassíts.-tette szeme elé Emm a kezét.
-Bocsi de megjöttek anyuék.-mondtam.
-Aha értem. Mindenesetre én most felöltözök és haza is megyek nem akarok zavarni meg tanulni is kell.-állt fel és szedte elő ruháit. 
-Rendben akkor ki is megyek a fürdőbe leszek ha kell valami.-azzal ki mentem a szobámból becsuktam az ajtót és a fürdő felé vettem az irányt. Megmostam a fogam meg a hajamat is megféjültem és felkötöttem. A lovaglós ruháimat vettem fel mert arra gondoltam hogy elmegyek a lovardába megnézni hogy mi a helyzet Frosennel. Amint elkészültem kimentem a fürdőből egyenesen a szobámba.
-Na akkor megyek is.-mondta Emm és felkapta táskáját.
-Oké én is megyek mert én meg megyek lovardába.-mondtam és kimentünk a szobámból. Le a lépcsőn egyenesen a konyhába.
-Öhh anyu elmegyek lovardába Frosenhez Emmnek meg haza kell mennie.-mondtam és a pulcsim ujját huzigáltam. 
-Rendben de nem is esztek?-kérdezte anya.
-Én nem vagyok éhes kössz. Majd ha éhes leszek haza jövök nem nagy cucc.-rántottam vállat.
-Én majd otthon eszek köszönöm.-mondta Emm. Elköszöntünk és mentünk is. Én a biciklimmel mentem. Nem volt kedvem gyalogolni. Mikor Emm bement a házukba én gyorsan kezdtem tekerni hogy minél előbb oda érjek. Egy 2 perc múlva már raktam le a biciklimet. Köszöntem és besétáltam Frosen boxába. Leápoltam majd felnyergeltem.
-Készülsz valahova?-hallottam egy ismerős hangot a hátam mögül.
-Kiviszem. Nagyon rég vittem már ki.-mosolyogtam el és simogattam meg Fro orrát majd adtam rá egy kis puszit. 
-Aha értem.-kétség sem fért hozzá hogy Adam volt az aki a box előtt van.
-Nincs kedved el jönni velünk?-fordultam meg és kérdően néztem rá.
-Most hogy mondod én is régen voltam már kint Hopevel terepen.-válaszolt.
-Na akkor gyertek mert nem várunk meg titeket.-nevettem el magam.
-Na csak várjatok szépen.-mondta hangosabban mert Hope boxa kicsit messzebb volt. Ez idő alatt kivezettem Frosent. Meg húztam a hevederét rendesen és a kengyeleket is lehúztam. Kengyelbe téve egyik lábam fel pattantam lovam hátára. Mikor Ad is kijött meg kértem hogy segítsen a kengyeleket lejjebb rakni. 
-Így jó is lesz.-mondta mosolyogva.
-Köszi.-mondtam.-Neked ne segítsek?-kérdeztem persze viccelődve mert tudtam hogy ő neki ez semmiség amennyivel jobb lovas mint én.
-Hát köszi azt hiszem el boldogulok.-mondta Adam.
-Oké.-és épp készen lett. Elkezdtem léptetni Frot. Elég nagyokat lépett Hopehoz képest. Sokáig elmentünk az ösvényen. Közben nagyon jól elbeszélgettünk. Vágtáztunk is ügettünk is de legtöbbször sétáltunk. Mikor kezdett kicsit már lemenni a nap fordultam volna meg.
-Nem megyünk egy másik úton vissza fele inkább?-kérdezte Adam.
-Hát az a baj hogy nem nagyon tudom a másik utat. Leginkább ezen szoktunk menni.-sóhajtottam.
-Én ismerem a másik utat is elég jól. Na menjünk arra jó?-nézett rám kis kutya szemekkel.
-Rendbe de ha eltévedünk a te lelkeden szárad.-vigyorogtam el magam.
-Vállalom a kockázatot.-nevetett fel. Ő ment előre. Volt ahol vastagabb volt a járás ott olyankor mindig oda mentünk melléjük. 
-Nagyon szép ez a táj nem?-kérdezte mikor észre vette hogy elbambulok kicsit.
-De nagyon is.-mosolyogtam a semmibe és meg paskoltam Fro nyakát.
-Én erre fele jobban szeretek menni mint a másik úton.-nézett rám.
-Már érte miért.-néztem én is rá.
-Gyorsuljunk kicsit. Mit gondolsz Hope?-és beugratta vágtába. Követtem példáját és én is beugrattam Frozent. Egyszerűen tökéletes volt minden. Szerencsére Fro nem hisztizett. Mikor már látszott a lovarda vissza vettem ügetésbe Frot. Adam is Hopet. És beügettünk a lovardába. Mentem még egy két kör levezetőt a nagy pályán utána bevittem a koxba leszereltem Frozent. Bent voltam vele még egy kicsit. Utána rájöttem hogy át kell nézzem a holnapi tananyagot így haza kéne menjek. Épp húztam be a box ajtóját nagyon nehéz és mindig szenvedek vele. Pont jött Emily és segített. 
-Ohh köszi. Nem is tudtam hogy itt vagy.-néztem Emilyre.
-Nem rég jöttem.-mondta.
-És mizu?-kérdeztem. 
-Hát semmi különös.-mondta és a haját bizergálta.
-Na kivele.-ismerem annyira hogy rájöjjek van azért valami.-Fogadni merek Liam is benne van a dologba.
-Hát ami azt illeti épp tőletek jöttem ide.-mondta.
-Na majd akkor holnap mindent tudni akarok de most mennem kell mert át kell nézzem a holnapra való  tanulnivalót. Bocsi szia.-köszöntem el.
-Szia.-köszönt vissza és már ment is be az egyik boxba. Amilyen gyorsan csak tudtam tekertem haza fele. Otthon egy nagy lecseszés várt hogy miért nem értem haza előbb és ilyenek. De nem nagyon izgatott. Felmentem a szobámba és neki álltam tanulni. Miután úgy-ahogy meg tanultam elmentem fürdeni majd bebújtam az ágyamba.

*Liam*

Mikor Liz eltűnt eszembe jutott hogy áthívhatnám Emilyt. Dobtam is neki egy üzenetet hogy nem akar átjönni? Nem kellett sokat várjak és jött is az üzenet mi szerint nem sokára itt lesz. Miután megjött a válasz azon kezdtem el gondolkodni hogy mit csináljunk mikor ide ér. Volt némi perverz gondolatom de ezeket hamar el is hessegettem mivel tudom jól hogy Emily még nem szeretné és ezt megértem. Gondolat menetemet a csengő hangja zavarta meg.
-Megyek már...-kiáltottam bár kétlem hogy meghallotta. Mikor kinyitottam az ajtót Emily ugrott a nyakamba és csókoltuk meg egymást. Csókunk rövid még is érzelemmel teli volt.
-Sziia Liam.-köszönt. 
-Hello Emilyyy...-megfogtam kezét és húztam fel a lépcsőn. De persze megvártam míg leveszi kabátját és kibújik a cipőjéből.
-És mit csinálunk?-kérdezte mikor lehuppant az ágyamon és én a szekrényemet kezdtem el kutatni. 
-Hát elmehetünk sétálni vagy meg nézhetünk egy filmet...-válaszoltam kérdésére.
-Sétálni menjünk jó?-mosolygott rám mikor felálltam és felé fordultam. 
-Rendben akkora menjünk le de még át veszem a pólóm addig várj lent.-mutattam az ajtó felé és vissza guggoltam a szekrényemhez. Felvettem a kedvenc fehér pólóm meg egy világos koptatott farmerom. Ezek után pedig mentem le a lépcsőn a nappaliba ahol Emily már várt rám. Felvettem a fekete bakancsom meg a bőrdzsekim.
-Mehetünk?-álltam meg Emily előtt aki a tv-t bámulta.
-Ja igen persze.-rázta meg a fejét és elmosolyodott. Majd felsegítettem a kanapéról lekapcsoltam a tv-t és indultunk is. Mikor kiléptünk az ajtón ujjainkat össze kulcsoltam. Egy közeli park felé vettük az irányt.
-Be megyünk?-pillantott rám kérdően. 
-Ha szeretnél.-mosolyogtam rá.
-Okéé menjüünk.-ujjongott mint egy kis gyerek. Bementünk és leültünk a padra. A park közepén egy kis tavacska van. A padok pedig körülötte helyezkednek el. A tó szerűségben halak úszkáltak. Emily a vállamra hajtotta a fejét és így néztünk tovább. Mikor már mind ketten meguntuk fel álltunk és kicsit sétálgattunk még a parkba és nézelődtünk majd haza mentünk. Olyan 3 óra lehetett. 
-Ohh Liam nekem még be kell nézzek a lovardába és még tanulnom is kell. Úgy hogy én most mennék.-szólalt meg kicsi csend után.
-Rendben de ha nem gond nem kísérlek el. Nem akarok Lizzel össze futni.-mosolyogtam el magam.
-Teljesen megértelek.-mosolygott vissza.-De azért ki kísérsz?-kérdezte.
-Perszee.-feleltem. És mind ketten felálltunk. Meg vártam amíg Emily felöltözködik és magamra kaptam egy pulcsit és belebújtam a papucsomba és úgy kísértem ki.
-Hát akkor Szia Liam.-köszönt el. Karjaimat derekán pihentettem és így közelebb húztam magamhoz. Jó volt érezni közelségét. 
-Nem gondolod hogy csak így elengedtek?-néztem gyönyörű szemeibe. Majd válaszát meg sem várva tapasztottam ajkaira az enyémeket. Elég hosszú és intenzív volt ez a csókunk. Ám levegő hiány miatt elváltunk egymástól.
-Hát akkor szia.-engedtem el.
-Sziia.-intett majd megvártam míg eltűnik és bementem a házba. Felmentem a szobámba benyomtam a tv-t majd ölembe véve laptopom elterültem az ágyamon. 

~

Kicsit elaludhattam mert mikor bejöttem olyan fél 4 lehetett most meg 5 óra van. De semmi vész még nincs itthon Liz és a telefonom is a zsebbe van. Korgó gyomromra lettem figyelmes. Lementem bedobtam egy kit-katot és meg is van a vacsim. Mostanában nem viszem túlzásba az evést. Anyámék szerint ez nem valami jó dolog. Hát minden esetre nekem elég. Majd vissza mentem a szobámba és vissza feküdtem és valami értelmetlen rajzfilmet néztem. Fogalmam sincs mi volt az mert a gondoltaim teljesen el kalandoztak. Olyan gondoltok kavarogtak a fejembe hogy vajon Emily most épp mit csinál de ha lovardába van nem nehéz kitalálni nyilván lovagol. Ajtó nyitódást majd csapódást hallottam.

-Hello.-hallottam meg Liz hangját. 

-Fenn vagyok a szobámba.-kiabáltam le felé.

-Oké elmegyek fürdeni ne keressetek.-szólt megint.

-Rendbe na menj és ne kiabálj már.-hallottam anyu hangját is már. Liz majd nem 2 óráig foglalta a fürdőt. Miután kijött én is elzuhanyoztam gyorsan még skypen beszéltem Louissal egy kicsit majd leraktam gépem és lefeküdtem aludni.

*Másnap reggel*

Újabb hétfő. Liz ébresztőjére keltem fel mint általában. Egy közeli kávézóba dolgozok. Hála istennek ma délelőttös vagyok. Mikor benéztem Liz szobájába furcsa volt mert már nem volt ott. Csak az ébresztője szólt veszett mód. Anyuék már korábban elmentek itthonról. Gondolom Liz is bevitette magát a suliba. Na mindegy majd felhívom. Neki álltam készülődni ugyan is 8 ra ott kell lennem. Arcot és fogat is mostam meg fel zseléztem a hajam. Fel vettem a kedvenc okker srága farmerom meg egy fekete pulcsit alá egy szintén fekete rövid ujjú pólót. Telefonom beleraktam a zsebembe és felkaptam a bakancsom és már indultam is.

4.rész

*Liz*

Ahogy Liam belépett az ajtón neki estem. 
-Na most mesélj el mindent!-parancsoltam.
-Levehetném a cipőm?-kérdezte.
-Gyorsabban és közbe nem tudsz beszélni na siessél már! Úristen nem tudom meddig tart neked haza jönni a másik utcából. És levenni egy idióta cipőt. Hát nem hiszem el siess már te..-folytattam volna de befogta a szám és elkezdett csikizni. Ilyenkor megtudnám ölni de mivel nagyon csikis vagyok ezért meg kell várnom míg abba hagyja. Kapálóztam de nem tudtam úgy meg ütni vagy rugni hogy megérezze és hogy fájjon is neki. Mondjuk nem csodálom hogy sosem győzök ilyenkor. Egy fejjel nagyobb mint én. Komolyan mellette néha törpének érzem magam. És akikkel lóg hát azok is ilyen magasak sőt van még magasabb is nála. 
-Hééé fejezd már bee..-nevettem és már fájt a hasam.
-Jójó.-hagyta abba és egy lépést hátrált. 
-Ez nagy hiba volt..-mentem neki. De megint elkezdett csikizni.
-Befejezted?-kérdezte.
-Jaja persze persze de akkor neki állnál beszélni?-tettem karba kezem.
-Beszél a fene. Kérdezd meg Emily-t számomra ez még nem publikus.-nyújtotta ki a nyelvét. Ezt annyira utáltam. 
-Jó akkor mindjárt jövök. -ugortam bele cipőmbe és kabim leakasztva mentem ki. Amint ki léptem a kapunk és már az utca vége fele jártam már meg is bántam. Ha jól láttam 3 részeg fazon közeledett felém. (Úgy van hogy a mi utcán ilyen bekanyarodós és a végén jobbra valamint balra is lehet menni.) Én még nem voltam teljesen a végén mikor ők bekanyarodtak. Én gyorsan megfordultam de mivel nem vagyok elég jó futó könnyen utol érhetnek. Csak reménykedni tudtam hogy nem én vagyok  célpont. A telefonom sikeresen ott hagytam az elő szobába. Amilyen gyorsan csak tudtam úgy siettem. Nem nagyon értettem miket kiabálnak utánam de sajnos értettem belőle pár szót. Nagyon be pánikoltam mikor lépteket hallottam magam mögött. Nem gondolkodtam csak cselekedtem. Elkezdtem rohanni. Amekkora szerencsém van még meg is botlottam. Persze így hamar utol értek. Az egyik fazon neki lökött a falnak és elkezdett fogdosni. Próbáltam szabadulni de mikor megpróbáltam ellökni annál erősebben szorított a falhoz. Alig lehettem magamnál. Az ájulás határán voltam. Remegtem és nagyon de nagyon féltem hogy most mi lesz. 
-Eresszen már el.-üvöltöttem tokom szakadtából és tört ki belőlem egy hatalmas sikoly. A nyakam rettentően fájt már. Ekkor arra lettem figyelmes hogy valami srác leütötte azt az állatot aki rám volt állva és a másik kettőt is elintézték. Ha jól láttam ketten vannak. Annyira fáj a fejem hogy ezt nagyon fel sem fogtam. Mikor elengedte a kezem az a barom nem tudtam magam tartani és a földre rogytam. A lábaim felmondták a szolgálatot. Az egyik srác a karjaiba vett és valahogy biztonságba éreztem magam. A nyakába temettem arcom és zokogásba törtem ki. Fogalmam sem volt hova visznek és hogy kik a nagy ''megmentőim''. Egyszer csak ismerős illatra lettem figyelmes. Persze hogy ismerős mivel haza hoztak. ezt onnan vettem észre mivel mikor bementünk egy házba bátyám aggodalmas pillantása fogadott és azonnal kivett megmentőm kezéből és a kanapéra ültetett.

*Liam*

Áthívtam Louist meg Braint mivel gondoltam hogy Liz nem siet haza sőt lehet hogy haza sem jön. Kezdtem elő pakolni a kaját piát meg mindent ami kell. Mikor dörömböltek az ajtón. 
-Fogadjunk Liz megint itthon hagytad a kulcsod.-hát most nagyot tévedtem. 
-Haver nyisd már ki.-hallottam Brain kissé ideges hangját.
-Jó jó nyitom.-azonnal kinyitottam. Brain rohant be és utána Louis Lizzel a karjaiban. Ez nagyon felzaklatott. Azonnal kikaptam kezei közül és leraktam a kanapéra.
-Mi történt?-kérdeztem zavarodottan.
-Hát azt mi sem tudjuk pontosan csak annyit láttunk hogy rá volt állva valami vadállat mondta Louis.
-Mi persze nem tudtuk hogy a húgod az csak miután leütöttük az elmebeteg részek barmokat ismertük fel.-ismerte be Brain.
-Nem tudom meg mondani milyen hálás vagyok nektek.-mondtam.
-Nem kéne meg nézni hogy nem lett e semmi baja?-kérdezte Louis. Feltűnt hogy a napokban érdeklődik Liz felé. 
-De ez jó ötlet.-ismertem be. Louist megkértem hogy hívja fel Emmet és azonnal amilyen gyorsan csak tud jöjjön át de ne mondjon semmit a szüleinek csak hogy átjön és itt alszik. Brain kint maradt az előszobába hogy ha Emm jön kinyissa az ajtót. De erre nem volt szükség mert Emm anélkül is csak úgy rohant befele.
-Hol van? Mi történt?-Emm is zavarodott volt.
-A kanapén.-mondta Braid.
-Liz te jó ég jól vagy?- majdnem összeesett Emm is az ijedségtől.


*Liz*


Rettenetesen fáj a fejem és hiába szólongattak nem tudtam felelni. Nagy nehezen erőt vettem magamon és kinyögtem egy ''fejem'' szót és a fejemhez kaptam.
-Liz...-ölelt magához Emm. Még csak most fogtam fel mi történt az elmúlt fél órába.
-Ááááuu rettenetesen fáj a fejem.-dőltem el a kanapén. 
-Egy pillanat és hozok gyógyszert.-rohant Emm a konyhába.
-Liz minden oké? Hol fáj? Mit csinált veled az az állat? Fel ismerted? Beverem a képét csak tudjam meg ki volt az.-szorította Liam kezét ökölbe. 
-Nyugi tesó én már elintéztem azt a nyápicot.-tette Louis Liam vállára a kezét.
-Tessék itt van ezt vedd be talán jobb lesz.-nyomott Emm kezembe egy pohár vizet és egy szem gyógyszert.
-Köszönöm. De ugye nem haragszotok ha felmegyek a szobámba és alszok?-mondtam alig halható gyenge hangon.
-Nélkülem sehova!-mondta határozottan Emm.
-Jó de én is itt leszek.-figyelmeztetett Liam. Felkísért Emm a szobámba átöltöztem lefürödtem és bebújtam az ágyba. Emm a szokásos helyen aludt. Az ablakom mellett van egy kis ágyszerűség ahol kényelmesen el lehet férni. Ahogy elhelyezkedtem mély álomba zuhantam.

3.rész

*Emma*

Elég rossz időre ébredtem és nem is aludtam valami nagyon jól. Szívesebben lettem volna Lizéknél de sajnos haza kellett jöjjek. Ezt nagyon utálom de remélem ma már nem lesznek itt a rokonok és akkora majd csinálhatunk valamit. Na de most akkor fel kéne öltözzek.

Úgy gondoltam hogy egyszerű szürkés sminknél maradok.  Valamint egy terepszínű farmert és egy ''BATMAN''-os pólót vettem fel. A hajamat hátul befontam és felkötöttem kontyba. És még pár kiegészítőt is felvettem. Persze a körmöm szokás szerint  zöld volt. Ezek után lementem a konyhába és megreggeliztem majd felhívtam Lizéket hogy át mehetek e vagy hogy mi a program mára. Azt mondta hogy nyugodtan menjek át. Szerencsére ma nem jön Niall meg Harry. Remélem az elkövetkezendő évben sem látom őket. Bár tudom ez lehetetlen mert egy osztályba járunk. És pont meg is érkeztem Lizékhez.


*Emily*

Nem volt olyan ciki a tegnapi vacsora. Lizzel elég jól elbeszélgettem és néha Liammal is beszélgettem kicsit. Annyira kedves és nem volt furcsa velem most hogy tudja még jobban megszerettem. Liz még este mondta hogy ő majd segít ő majd mindent elrendez és mikor harmadszorra kezdte el hogy ő majd...........bealudt. Hát nem csalódtam az biztos.

*Reggel*

 Liz már nagyba pörgött a szobába öltözködött ki és be járkált. 
-Minek ilyen nagyon világoos?-kérdeztem nyavalygós hangon.
-Mert már majdnem 11 van.-mondta Liz is kissé kómásan.
-Fogadjunk hogy 10 perce vagy csak fenn.
-20 .-helyesbített. Erre egy kissé elnevettem magam és felkecmeregtem.
-Gyere reggelizni.-fogta meg a kezem Liz és az ajtó fele rángatott. Reggeli közben észre vettem hogy Liam engem néz végig. Kicsit talán zavarba is jöhettem. Szerencsére hamar befejeztem a reggelit és elmentem felöltözni. Épp a nadrágomat gomboltam be mikor ajtó nyitódást hallottam és hogy valaki belép.
-Liam te meg mi....-tartottam magam elé a pólóm de nem tudtam befejezni mondatom mert Liam közelebb jött. Állam alá nyúlt és gyengéden még is szenvedélyesen megcsókolt. Olyan hirtelen ért hogy egy pár pillanatig tétováztam majd vissza csókoltam. A szívem úgy verdesett hogy azt hittem menten kiszakad. Ez az a dolgok amire minden percben álmodtam és még csak gondolni sem gondoltam arra hogy egyszer majd valóra válik. 
-Liiiam nem tudod hol van Emily?-hallottuk ahogy Liz közeledik. És nem cak közeledik de be is nyitott.
-Öööh sárcook bocsi ha megzavartam valamit.-mondta Liz. Csak azt vettem észre hogy Liam kiviharzik és én tovább ülök a mosógépen.
-Tényleg nagyon sajnálom....Emily minden rendbe?-kérdezte Liz. Nem tudtam megszólalni hirtelen.-Na öltözz inkább mert Emm mindjárt jön. 

*Liam*

Fogalmam sincs mi történt velem. Kezdem azt hinni hogy Emilyre kezdek nem csak egy egyszerű ''barát'' gondolni. De persze Liznek mindent el kellett tolnia. Fogalmam sincs mi lesz most. Egyszer csak Liz robogott be a konyhába. Emily nélkül.
-Ez mi volt? Na jó nem érdekel vagy is igen de most nem fontos majd később. Szóval Emm nemsokára jön. Emilynek meg neked adjunk időt hogy meg beszéljétek?-kérdezte. Ez furcsa nem is tudtam hogy tud ilyen is lenni.
-Hát azt megköszönném.
-Na akkor mi megyünk.-mert pont most lépett be Emm is a házba. Karon fogta Liz Emmet és már mentek is ki. A ház üres volt és csak én meg Emily voltunk itthon. Anyuék fogalmam sincs hova mentek. Azt hiszem hogy csak este jönnek majd haza. Ebben a pilllanatban Emily robogott le a lépcsőn.
-Héé Liz ide nézz mi ta.....Öhh Liam nem tudod hol van Liz?-kérdeztem.
-De tudom. Emmel elmentek valahova.-feleltem.
-Hát ez szép. Engem meg itt hagytak.-puffogott. Közelebb mentem hozzá és kisöpörtem arcából egy kósza hajtincset.
-Azért mentek el hogy tudjunk beszélni.-köszörültem meg a torkom. És csak jöttek belőlem a szavak csak jöttek és belőle is. Annyi mindent meg tudtam róla hogy az valami. Épp bent voltunk és valami vígjáték szerűt néztünk. Emily egyszer kósza pillantást vetett az órára. Elkerekedtek a szemei. 
-Úristen már rég otthon kéne lennem. Jajj Liam bocsáss meg de mennem kell. Annyira sajnálom.-mondta.
-Várj, haza kísérlek.-mondtam. Megfogtam kezét és levezettem a lépcsőn. 
-Nagyon köszönöm Liam. De nem lakok olyan messze.-mosolygott rám. 
-Nem baj. Ugye holnap is találkozunk?-kérdeztem.
-Ha csak neked nem baj.-mosolygott rám és mélyen belenézett a szemembe. Ekkor toppant be Liz. Egyedül. Csodálkoztam hogy Emm nincs itt. De nem érdekelt.
-Bocsi már megyek is. Remélem meg dumáltatok minden. Szia Emily.-szaladt fel az emeletre. 
-Szia Liz.-sóhajtott Emily.
-Na akkor mehetünk?-kérdeztem.
-Aha.-felelte Emily. Az úton remekül elbeszélgettünk. Tényleg nem lakott olyan messze tőlünk. 
-Hát akkor szia Liam.-mondta és lépni akart de én vissza fogtam. 
-Kaphatod egy puszit?-kérdeztem gyerekesen. Úgy látszott bejön ez neki.
-Hát persze.-jött közelebb és adott egy puszit az arcomra.
-Akkor Szia Liam majd holnap találkozunk.-intett búcsút mire én dudorászva elindultam haza fele. Mint ha nem is én lettem volna de most nem érdekel boldog vagyok és ez a lényeg.

2.rész

*Liz*

Reggel mikor felébredtem eléggé fáradt voltam még. Emily nagyba aludt még. Minden szombaton egész délelőtt lovardába vagyok.  Gyomrom korgó hangjára lettem figyelmes. Arra gondoltam le kéne mennem a konyhába enni valamit. Felébresztettem Emilyt és ő is éhes volt kicsit már úgy hogy belebújtam a papucsomba amit tegnap lerúgtam a lábamról az ajtó előtt hagyva. Lecsoszogtam a konyhába és bekaptuk a reggelim amit anyu készített.
-Anyu, mikor megyünk ma lovardába?-kérdeztem.
-Hát nem tudom. Ha felhívod Emmat hogy el megy e veletek akkor menjetek de nekem most semmi kedvem kivinni.-mondta.
-Aha akkora majd Emmel kimegyünk. Köszönöm a reggelit.-ezzel befejeztem a konyhába való tartózkodást és mentem öltözni és egyszerre hívtam Emméket hogy eljön e velem lovardába. Közben kerestem a lovaglós cuccaim. Mindig így van. Sosem tudom hova rakom le és persze sosem találom meg. Már az egész szobám körbe kutattam. Mikor anya jelent meg az ajtómba.
-Ezeket keresed?-nyújtotta a zoknim és a nadrágom oda.
-Hol találtad meg?-ámuldoztam.
-Nem emlékszel hogy a múltkor kimostam?-erre csak elhúztam a szám. Emily persze jó ízüt nevetett mögöttem.
-Köszi.-azonnal kikaptam a kezéből és elkezdtem öltözni. Épp készen lettem mikor csengettek. 
-Nyitooooom.-kiabáltam és rohantam le a lépcsőn. Természetesen Emm volt az.
-Micsoda meg lepetés te már készen vagy?-nevetett ki. Mivel ilyenkor én még nagyba az egyik szobából a másikba futkározok és keresem a cuccaim.
-Haha. Amúgy szia.-öleltem meg és rángattam beljebb.
-Hello. Megyünk is vagy még várjak egy órát?-kérdezte gúnyosan.
-Menjünk ha ennyire sietsz.-mosolyogtam el magam.-Na mentünk anya majd jövünk.-kiabáltam be. Nem tudom mit mondott mert már nem hallottuk. Nem telt bele 10 percbe és már ott is voltunk.


*Emma*

Liz és Emily már egy órája  ott bent vannak abba a fedett kis izéba. Fogalmam sincs hogy csinálja ezt. Én ugyan nem tudnám egy órája ezt csinálni. Na de most bemegyek abba a fedett izéba és meg nézem hogy mit csinálnak ott bent. Elhúztam egy kis résnyire azt a kapu izét hogy épp csak betudjak menni. 
-Amikor bejössz és húzod el a kaput azt kell mondani hogy ''helyet kérek''.-szólt rám Emily?. Ő meg hogy kerül ide?. 
-Ülj le oda a padra.-intett Liz a pad felé. Gondolom sokáig leszünk még itt. Most valami párnán ül a kis srác és Liz vezeti Emily meg mondja neki a feladatokat. Legalább is ezt letudtam szűrni.
-Liz, én haza megyek majd hívj fel ha haza értél.-mondtam utána köszöntem és haza fele vettem az irányt. 

*Otthon*

Mikor haza értem nagy meglepetés fogadott. Niall meg Harry terpeszkedtek a kanapénkon a konyhába. Gondolom anyuék engedték be őket.

-Öööh izéé szia Emma.-köszönt Niall.

-Miért vagytok itt?-kérdeztem lassan.

-Mrs.Higgins szerint korrepetálásra lenne szükségünk matekból.-felelt Niall.

-És ezt nekem tegnap nem tudtátok mondani?-fontam keresztbe kezemet a mellkasomon.

-Hát mi akartunk szólni de már akkor leléptél a suliból.-emelte fel védekezésként a kezét Harry.

-Na és akkor most nekem kell segítsek nektek? Ne válaszoljatok.-Mondtam. Hát marha jó. Mire való a suliba a matek korrep? Úristen hogy mindig nekem kell ezt csinálni. Gondoltam magamba.

-Figyi ha van programod akkor azt mondjuk a tanárnőnek hogy segítettél meg tök kedves volt tőled. Ezen ne múljon.-mondta megértően Niall.

-Ááh semmi baj. Nincs mára programom.-mosolyogtam. Aztán felmentünk a szobámba és elmagyaráztam nekik meg pár példát is csináltunk. Elég gyorsan el ment az idő és észre sem vettem hogy Liz nem is telefonált. Gyorsan dobtam neki egy üzit mikor a srácok már leléptek.

''Szia otthon vagy már?*Emm*''

''Aha Emilyvel jöttem haza gyere át*Liz*''

''Ok*Emm*''.-nem szoktuk nagyon túlzásba vinni így a beszélgetéseinket.

*Liz*

Mikor haza értünk hullla fáradtak voltunk. Liam a kanapén volt eldőlve chipszes zacskó a kezébe és aludt. Óvatosan felmentünk a szobámba. 

-Emm is át jön nem gáz?-kérdeztem.

-Nem dehogy.-mosolygott. Kopogásra lettünk figyelmesek. Igen ez Emm. Ez a mi ''titkos kopogásunk''.

-Sziasztok.-huppant le az ágyra mikor benyitott.

-Hello.-köszöntünk egyszerre Emilyvel.

-Mizu?-kérdeztem.

-Áááh ne is kérdezd. Hulla vagyok. Bár ott maradtam volna a lovardába.-mondta. Most meglepődtem mert ilyet még nem hallottam tőle.

-Na mi volt ilyen rossz?-kérdeztem és közbe elvigyorodtam.

-Ne vigyorogj!-mondta aztán folytatta.-Tudjátok az osztályba ugye jött az a 2 srác.

-Igen.-most komolyan nem értettem mi köze van nekik ehhez.

-Full hülyék matekból és Mrs.Higgins hozzám küldte őket korrepre.-na most Emilyvel egymásra néztünk és úgy röhögtünk.

-Ne nevessetek!-szólt ránk.

-De most miért? Amúgy szerintem nem lehetett olyan rossz.-húzogattam a szemöldököm és még jobban nevettem.-Ne mond hogy nem tetszik valamelyik!-mondtam.

-Amúgy Liammal mi van?-kérdezte Emm.

-Liam ööh  a bátyád nem Liz?-kérdezte olvadozva. Úristen szerintem bele van esve.
-Igen.-bólogattam.
-Úristen csak szerintem irtó helyes?-kérdezte Emily.

-Te bele estél?-kérdezte Emm nevetve. Erre én is elkezdtem nevetni mert mindhárman az ágyon ültünk és Emily az ajtónak háttal. (Emm nem csukta be az ajtót) és Liam ott ált.( Ja és Emm nem tudta hogy Liambe szerelmes Emily.)

-Hát izé köszönöm.-mondta Liam. Emily arca olyan vörös lett mint egy paradicsom mikor meghallotta Liam hangját. 

-Liz különben csak azért jöttem hogy mondja kész a vacsi.-mosolyogva ment el Liam. Emm meg felugrott és becsukta az ajtót.

-Na ez szép volt.-mondta kissé kínosan Emm.

-Úristen szerintem örökre beégtem előtte.-szomorodott el Emily.
-Jajj ugyann pár nap és nem is emlékszik rá.-legyintettem.-Nem vagytok éhesek?

-Én az vagyok.-mondta Emm és leszaladt a konyhába.

-Én is..gyere Emily.-hívtam.

-Nagyon égő lesz.-mondta.

-Kit érdekel? Hiszen csak a bátyám és? De ő nem az a gyerekes típus aki itt neked neki áll röhögi rajtad meg ilyenek. Legalább is eddigi énjéből azt tudom leszűrni. Ahogy gondoltam. Liam és Emily elég jól el beszélgettek persze mi is beszéltünk hogy ne legyen full csönd mert mindketten elég halk fajták. A kaja végén mindenki elment fürdeni utána aludni. Emm haza ment mert jön hozzájuk valami rokon és akkor ott alszik és nem engedték a szülei hogy ma itt aludjon.