3.rész

*Emma*

Elég rossz időre ébredtem és nem is aludtam valami nagyon jól. Szívesebben lettem volna Lizéknél de sajnos haza kellett jöjjek. Ezt nagyon utálom de remélem ma már nem lesznek itt a rokonok és akkora majd csinálhatunk valamit. Na de most akkor fel kéne öltözzek.

Úgy gondoltam hogy egyszerű szürkés sminknél maradok.  Valamint egy terepszínű farmert és egy ''BATMAN''-os pólót vettem fel. A hajamat hátul befontam és felkötöttem kontyba. És még pár kiegészítőt is felvettem. Persze a körmöm szokás szerint  zöld volt. Ezek után lementem a konyhába és megreggeliztem majd felhívtam Lizéket hogy át mehetek e vagy hogy mi a program mára. Azt mondta hogy nyugodtan menjek át. Szerencsére ma nem jön Niall meg Harry. Remélem az elkövetkezendő évben sem látom őket. Bár tudom ez lehetetlen mert egy osztályba járunk. És pont meg is érkeztem Lizékhez.


*Emily*

Nem volt olyan ciki a tegnapi vacsora. Lizzel elég jól elbeszélgettem és néha Liammal is beszélgettem kicsit. Annyira kedves és nem volt furcsa velem most hogy tudja még jobban megszerettem. Liz még este mondta hogy ő majd segít ő majd mindent elrendez és mikor harmadszorra kezdte el hogy ő majd...........bealudt. Hát nem csalódtam az biztos.

*Reggel*

 Liz már nagyba pörgött a szobába öltözködött ki és be járkált. 
-Minek ilyen nagyon világoos?-kérdeztem nyavalygós hangon.
-Mert már majdnem 11 van.-mondta Liz is kissé kómásan.
-Fogadjunk hogy 10 perce vagy csak fenn.
-20 .-helyesbített. Erre egy kissé elnevettem magam és felkecmeregtem.
-Gyere reggelizni.-fogta meg a kezem Liz és az ajtó fele rángatott. Reggeli közben észre vettem hogy Liam engem néz végig. Kicsit talán zavarba is jöhettem. Szerencsére hamar befejeztem a reggelit és elmentem felöltözni. Épp a nadrágomat gomboltam be mikor ajtó nyitódást hallottam és hogy valaki belép.
-Liam te meg mi....-tartottam magam elé a pólóm de nem tudtam befejezni mondatom mert Liam közelebb jött. Állam alá nyúlt és gyengéden még is szenvedélyesen megcsókolt. Olyan hirtelen ért hogy egy pár pillanatig tétováztam majd vissza csókoltam. A szívem úgy verdesett hogy azt hittem menten kiszakad. Ez az a dolgok amire minden percben álmodtam és még csak gondolni sem gondoltam arra hogy egyszer majd valóra válik. 
-Liiiam nem tudod hol van Emily?-hallottuk ahogy Liz közeledik. És nem cak közeledik de be is nyitott.
-Öööh sárcook bocsi ha megzavartam valamit.-mondta Liz. Csak azt vettem észre hogy Liam kiviharzik és én tovább ülök a mosógépen.
-Tényleg nagyon sajnálom....Emily minden rendbe?-kérdezte Liz. Nem tudtam megszólalni hirtelen.-Na öltözz inkább mert Emm mindjárt jön. 

*Liam*

Fogalmam sincs mi történt velem. Kezdem azt hinni hogy Emilyre kezdek nem csak egy egyszerű ''barát'' gondolni. De persze Liznek mindent el kellett tolnia. Fogalmam sincs mi lesz most. Egyszer csak Liz robogott be a konyhába. Emily nélkül.
-Ez mi volt? Na jó nem érdekel vagy is igen de most nem fontos majd később. Szóval Emm nemsokára jön. Emilynek meg neked adjunk időt hogy meg beszéljétek?-kérdezte. Ez furcsa nem is tudtam hogy tud ilyen is lenni.
-Hát azt megköszönném.
-Na akkor mi megyünk.-mert pont most lépett be Emm is a házba. Karon fogta Liz Emmet és már mentek is ki. A ház üres volt és csak én meg Emily voltunk itthon. Anyuék fogalmam sincs hova mentek. Azt hiszem hogy csak este jönnek majd haza. Ebben a pilllanatban Emily robogott le a lépcsőn.
-Héé Liz ide nézz mi ta.....Öhh Liam nem tudod hol van Liz?-kérdeztem.
-De tudom. Emmel elmentek valahova.-feleltem.
-Hát ez szép. Engem meg itt hagytak.-puffogott. Közelebb mentem hozzá és kisöpörtem arcából egy kósza hajtincset.
-Azért mentek el hogy tudjunk beszélni.-köszörültem meg a torkom. És csak jöttek belőlem a szavak csak jöttek és belőle is. Annyi mindent meg tudtam róla hogy az valami. Épp bent voltunk és valami vígjáték szerűt néztünk. Emily egyszer kósza pillantást vetett az órára. Elkerekedtek a szemei. 
-Úristen már rég otthon kéne lennem. Jajj Liam bocsáss meg de mennem kell. Annyira sajnálom.-mondta.
-Várj, haza kísérlek.-mondtam. Megfogtam kezét és levezettem a lépcsőn. 
-Nagyon köszönöm Liam. De nem lakok olyan messze.-mosolygott rám. 
-Nem baj. Ugye holnap is találkozunk?-kérdeztem.
-Ha csak neked nem baj.-mosolygott rám és mélyen belenézett a szemembe. Ekkor toppant be Liz. Egyedül. Csodálkoztam hogy Emm nincs itt. De nem érdekelt.
-Bocsi már megyek is. Remélem meg dumáltatok minden. Szia Emily.-szaladt fel az emeletre. 
-Szia Liz.-sóhajtott Emily.
-Na akkor mehetünk?-kérdeztem.
-Aha.-felelte Emily. Az úton remekül elbeszélgettünk. Tényleg nem lakott olyan messze tőlünk. 
-Hát akkor szia Liam.-mondta és lépni akart de én vissza fogtam. 
-Kaphatod egy puszit?-kérdeztem gyerekesen. Úgy látszott bejön ez neki.
-Hát persze.-jött közelebb és adott egy puszit az arcomra.
-Akkor Szia Liam majd holnap találkozunk.-intett búcsút mire én dudorászva elindultam haza fele. Mint ha nem is én lettem volna de most nem érdekel boldog vagyok és ez a lényeg.