2014. március 7., péntek

2.rész

*Liz*

Reggel mikor felébredtem eléggé fáradt voltam még. Emily nagyba aludt még. Minden szombaton egész délelőtt lovardába vagyok.  Gyomrom korgó hangjára lettem figyelmes. Arra gondoltam le kéne mennem a konyhába enni valamit. Felébresztettem Emilyt és ő is éhes volt kicsit már úgy hogy belebújtam a papucsomba amit tegnap lerúgtam a lábamról az ajtó előtt hagyva. Lecsoszogtam a konyhába és bekaptuk a reggelim amit anyu készített.
-Anyu, mikor megyünk ma lovardába?-kérdeztem.
-Hát nem tudom. Ha felhívod Emmat hogy el megy e veletek akkor menjetek de nekem most semmi kedvem kivinni.-mondta.
-Aha akkora majd Emmel kimegyünk. Köszönöm a reggelit.-ezzel befejeztem a konyhába való tartózkodást és mentem öltözni és egyszerre hívtam Emméket hogy eljön e velem lovardába. Közben kerestem a lovaglós cuccaim. Mindig így van. Sosem tudom hova rakom le és persze sosem találom meg. Már az egész szobám körbe kutattam. Mikor anya jelent meg az ajtómba.
-Ezeket keresed?-nyújtotta a zoknim és a nadrágom oda.
-Hol találtad meg?-ámuldoztam.
-Nem emlékszel hogy a múltkor kimostam?-erre csak elhúztam a szám. Emily persze jó ízüt nevetett mögöttem.
-Köszi.-azonnal kikaptam a kezéből és elkezdtem öltözni. Épp készen lettem mikor csengettek. 
-Nyitooooom.-kiabáltam és rohantam le a lépcsőn. Természetesen Emm volt az.
-Micsoda meg lepetés te már készen vagy?-nevetett ki. Mivel ilyenkor én még nagyba az egyik szobából a másikba futkározok és keresem a cuccaim.
-Haha. Amúgy szia.-öleltem meg és rángattam beljebb.
-Hello. Megyünk is vagy még várjak egy órát?-kérdezte gúnyosan.
-Menjünk ha ennyire sietsz.-mosolyogtam el magam.-Na mentünk anya majd jövünk.-kiabáltam be. Nem tudom mit mondott mert már nem hallottuk. Nem telt bele 10 percbe és már ott is voltunk.


*Emma*

Liz és Emily már egy órája  ott bent vannak abba a fedett kis izéba. Fogalmam sincs hogy csinálja ezt. Én ugyan nem tudnám egy órája ezt csinálni. Na de most bemegyek abba a fedett izéba és meg nézem hogy mit csinálnak ott bent. Elhúztam egy kis résnyire azt a kapu izét hogy épp csak betudjak menni. 
-Amikor bejössz és húzod el a kaput azt kell mondani hogy ''helyet kérek''.-szólt rám Emily?. Ő meg hogy kerül ide?. 
-Ülj le oda a padra.-intett Liz a pad felé. Gondolom sokáig leszünk még itt. Most valami párnán ül a kis srác és Liz vezeti Emily meg mondja neki a feladatokat. Legalább is ezt letudtam szűrni.
-Liz, én haza megyek majd hívj fel ha haza értél.-mondtam utána köszöntem és haza fele vettem az irányt. 
*Otthon*

Mikor haza értem nagy meglepetés fogadott. Niall meg Harry terpeszkedtek a kanapénkon a konyhába. Gondolom anyuék engedték be őket.
-Öööh izéé szia Emma.-köszönt Niall.
-Miért vagytok itt?-kérdeztem lassan.
-Mrs.Higgins szerint korrepetálásra lenne szükségünk matekból.-felelt Niall.
-És ezt nekem tegnap nem tudtátok mondani?-fontam keresztbe kezemet a mellkasomon.
-Hát mi akartunk szólni de már akkor leléptél a suliból.-emelte fel védekezésként a kezét Harry.
-Na és akkor most nekem kell segítsek nektek? Ne válaszoljatok.-Mondtam. Hát marha jó. Mire való a suliba a matek korrep? Úristen hogy mindig nekem kell ezt csinálni. Gondoltam magamba.
-Figyi ha van programod akkor azt mondjuk a tanárnőnek hogy segítettél meg tök kedves volt tőled. Ezen ne múljon.-mondta megértően Niall.
-Ááh semmi baj. Nincs mára programom.-mosolyogtam. Aztán felmentünk a szobámba és elmagyaráztam nekik meg pár példát is csináltunk. Elég gyorsan el ment az idő és észre sem vettem hogy Liz nem is telefonált. Gyorsan dobtam neki egy üzit mikor a srácok már leléptek.
''Szia otthon vagy már?*Emm*''
''Aha Emilyvel jöttem haza gyere át*Liz*''
''Ok*Emm*''.-nem szoktuk nagyon túlzásba vinni így a beszélgetéseinket.

*Liz*

Mikor haza értünk hullla fáradtak voltunk. Liam a kanapén volt eldőlve chipszes zacskó a kezébe és aludt. Óvatosan felmentünk a szobámba. 
-Emm is át jön nem gáz?-kérdeztem.
-Nem dehogy.-mosolygott. Kopogásra lettünk figyelmesek. Igen ez Emm. Ez a mi ''titkos kopogásunk''.
-Sziasztok.-huppant le az ágyra mikor benyitott.
-Hello.-köszöntünk egyszerre Emilyvel.
-Mizu?-kérdeztem.
-Áááh ne is kérdezd. Hulla vagyok. Bár ott maradtam volna a lovardába.-mondta. Most meglepődtem mert ilyet még nem hallottam tőle.
-Na mi volt ilyen rossz?-kérdeztem és közbe elvigyorodtam.
-Ne vigyorogj!-mondta aztán folytatta.-Tudjátok az osztályba ugye jött az a 2 srác.
-Igen.-most komolyan nem értettem mi köze van nekik ehhez.
-Full hülyék matekból és Mrs.Higgins hozzám küldte őket korrepre.-na most Emilyvel egymásra néztünk és úgy röhögtünk.
-Ne nevessetek!-szólt ránk.
-De most miért? Amúgy szerintem nem lehetett olyan rossz.-húzogattam a szemöldököm és még jobban nevettem.-Ne mond hogy nem tetszik valamelyik!-mondtam.
-Amúgy Liammal mi van?-kérdezte Emm.
-Liam ööh  a bátyád nem Liz?-kérdezte olvadozva. Úristen szerintem bele van esve.
-Igen.-bólogattam.
-Úristen csak szerintem irtó helyes?-kérdezte Emily.
-Te bele estél?-kérdezte Emm nevetve. Erre én is elkezdtem nevetni mert mindhárman az ágyon ültünk és Emily az ajtónak háttal. (Emm nem csukta be az ajtót) és Liam ott ált.( Ja és Emm nem tudta hogy Liambe szerelmes Emily.)
-Hát izé köszönöm.-mondta Liam. Emily arca olyan vörös lett mint egy paradicsom mikor meghallotta Liam hangját. 
-Liz különben csak azért jöttem hogy mondja kész a vacsi.-mosolyogva ment el Liam. Emm meg felugrott és becsukta az ajtót.
-Na ez szép volt.-mondta kissé kínosan Emm.
-Úristen szerintem örökre beégtem előtte.-szomorodott el Emily.
-Jajj ugyann pár nap és nem is emlékszik rá.-legyintettem.-Nem vagytok éhesek?
-Én az vagyok.-mondta Emm és leszaladt a konyhába.
-Én is..gyere Emily.-hívtam.
-Nagyon égő lesz.-mondta.
-Kit érdekel? Hiszen csak a bátyám és? De ő nem az a gyerekes típus aki itt neked neki áll röhögi rajtad meg ilyenek. Legalább is eddigi énjéből azt tudom leszűrni. Ahogy gondoltam. Liam és Emily elég jól el beszélgettek persze mi is beszéltünk hogy ne legyen full csönd mert mindketten elég halk fajták. A kaja végén mindenki elment fürdeni utána aludni. Emm haza ment mert jön hozzájuk valami rokon és akkor ott alszik és nem engedték a szülei hogy ma itt aludjon.

1 megjegyzés: